Kormányzati megállapodás alapján, 1995-ben a szigetközi vízpótlás hatásairól a szlovák féllel közös környezeti megfigyelések kezdődtek (Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között egyes ideiglenes műszaki intézkedésekről és vízhozamokról a Dunában és a Mosoni Dunában; Kelt Budapesten, 1995. április 19-én, két eredeti példányban, mindegyik magyar, szlovák és angol nyelven, azzal, hogy vita esetén az angol nyelvű szöveg az irányadó.). Az ökológiai adatokat az MTA Szigetközi Munkacsoportban dolgozó szakintézmények gyűjtötték. Az évente készülő ún. Nemzeti Jelentésbe beépült adatkörök: talajnedvesség, erdészeti monitoring, növénycönológia, makrofitonok, zooplanktonok, puhatestűek, halak, kérészek, szitakötők. A Széchenyi István Egyetem mosonmagyaróvári Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi karának (és jogelődeinek) kutatói az MTA munkacsoportban a szigetközi talajnedvesség problémakörében folytattak kutatásokat, mert a talaj termékenységében kiemelkedő szerepe van a talaj vízgazdálkodásának. A talajok vízgazdálkodásának legfontosabb tényezői a víztartó és a vízvezető képesség. A termesztett növények terméshozamának egyik fő meghatározója a talajnedvesség szezonális alakulása. Ezeknek a hatásoknak az értékelése csak rendszeres talajnedvesség mérések segítségével biztosítható. A mérőhelyek száma az évek során változott, 2012-ben 14 mérőhelyet tartottunk üzemben. Öt hullámtéri erdőben, egy mentett oldali erdőben, egy mentett oldali gyepen található, hét mentett oldali szántóhoz rendelt. A hullámtéri területeken a talajvizek szintje és ezáltal a mélyebb rétegek nedvességtartalmának változása jobban követi az elterelt Duna-szakasz vízjárását mint főmedertől távolabbi területeké. Elhelyezkedésüket a helyszínrajz mutatja. A táblázatokból az éves legkisebb és legnagyobb talajnedvesség értékek a fölső egy méteres és a mélyebb talajrétegekre megbontva leolvashatók. A tizennégy mérőhelyre az éves átlagos talajnedvességet vizsgálva az alábbi megállapítások tehetők: A felső egy méteres talajréteg évi átlagos nedvességtartalma tizenegy esetben 2012-ben (egy mérőhely esetén ugyanez volt az érték 1995-ben is), három esetben 2000-ben volt a legalacsonyabb. Ugyanezen talajréteg évi átlagos nedvességtartalma kilenc esetben 1996-ban (egy mérőhely esetén ugyanez volt az érték 2006-ban is), három mérőhelyen 2006-ban (egy mérőhelyen 2010-ben is) és egy mérőhelyen ugyanazon értékkel 2007-ben és 2008-ban volt a legmagasabb. Külön vizsgálva a hullámtéri erdőket a legkisebb átlagértékek egy mérőhelyen 1995-ben és 2012-ben, két mérőhelyen 2000-ben, két mérőhelyen 2012-ben alakultak ki. A legmagasabb átlagértékek egy mérőhelyen 1996-ban, egy mérőhelyen 1996-ban és 2006-ban, egy mérőhelyen 2002-ben, egy mérőhelyen 2006-ban és 2010-ben alakultak ki. A mélyebb talajrétegek évi átlagos nedvességtartalma tizenhárom esetben 2012-ben (két mérőhelyen ez volt az érték 2011-ben is), egy mérőhelyen 2008-ban volt a legalacsonyabb. Ugyanezen talajréteg évi átlagos nedvességtartalma tíz esetben 1996-ban, két esetben 2006-ban, egy-egy esetben 1995-ben és 2002-ben volt a legmagasabb. Külön vizsgálva a hullámtéri erdőket a legkisebb átlagértékek mind az öt helyen 2012-ben alakultak ki. A legmagasabb átlagértékek egy mérőhelyen 1995-ben, két mérőhelyen 1996-ban, egy mérőhelyen 2002-ben és egy mérőhelyen 2006-ban alakultak ki. A mérési körülményeknél leírt időjárási viszonyok és az árhullámok jelennek meg a nedvességtartalmak vizsgálatakor.
