A szigetközi vízi/vízparti mohavegetáció vizsgálata 1991-92-ben kezdődött. Akkor a Cikolaszigeti- és az Ásványrárói-ágrendszerek összes ágában alapos állapotfelmérés lett elvégezve. Majd 2001-ben és 2011-ben azonos módszerrel ezen ágrendszerek összes ágának újbóli állapotfelmérése történt. 1994-ben kezdődött a biomonitorozás, amelynek során először állandó mintanégyzetekben vizsgáltuk a Cikolaszigeti- és az Ásványrárói-ágrendszerekben egyes ágak vízparti talajának mohavegetációját, majd ezt metodikai problémák miatt 1998-ban abbamaradt. 1995-től vizsgáltba került a Cikolaszigeti- és az Ásványrárói ágrendszerekben a talajlakó mohák gyakorisága hat jól körülhatárolt ág partjai mentén. A víz hatására folyamatosan változó partok vizsgálatára ez a módszer adekvátabbnak bizonyult az állandó mintanégyzetes módszernél. 2006-tól két olyan ág került ki a felmérésekből a csökkentett költségvetés miatt, amelyek nem túl fejlett mohavegetációval rendelkeztek. A Cikolaszigeti Öreg Duna ág parti kőszórásának vízparti mohavegetációját szintén 1994-ben kezdődtek a vizsgálatok, majd 1998-ban ezek a felmérések új helyekre lettek kiterjesztve (Ásványráró, Medve). 2002-2005 között a hullámtéri vízpótló főág mentén a vízparti kőszórások mohavegetációjának vizsgálatai megtörténtek, de ezek folytatása anyagi források hiányában nem valósultak meg. 2006-2008 között tíz kijelölt szigetközi Víz Keretirányelv mintavételi ponton mohászati felmérés került végrehajtásra. Három pont a Mosoni-Duna mentén, három a Szávai-csatorna mentén, három a hullámtéri ágrendszerekben helyezkedett el és egy, pedig egy különálló víztér, a Lipóti- morotvató. A vízi-vízparti mohavegetációra vonatkozó felmérést először 2006-ban került sor ezeken a helyeken. Majd ezek a mintavételek is elmaradtak a csökkentett költségvetés miatt.
Mohafrekvencia vizsgálatok
Egy tágabb környék (egy-egy jól körülhatárolható ág) mohavegetációjának vizsgálata a fajok gyakorisági viszonyainak becslésével történik. A mintavételezés ennél a kutatásnál nem kisméretű, állandó négyzetekben zajlik, hanem egy-egy jól körülírható ág teljes hosszán. A vízhez kötött mohavegetáció az aktuális vízszinttől egy 1-2 m széles sávot foglal el. A terepen az ág módszeres bejárásakor reprezentatív gyűjtést végzünk minden szóba jöhető ponton. A gyűjtés laboratóriumi feldolgozása során módosítjuk és hitelesítjük a fajok terepen becsült gyakorisági értékeit. A becsült mohagyakorisági értékek 1 és 4 közé esnek. A feldolgozás során a mohafajok vízigény értékeit és életstratégia besorolását is használjuk a mohavegetáció változásainak kimutatására. A Cikolaszigeti és Ásványrárói ágrendszerben 1995-től 6 kiválasztott ágban évente kerülnek felmérésre a mohavegetációk. Ezeknek a helyeknek a leírása látható alább. 1991-92-ben, 2001-ben és 2011-ben a Cikolaszigeti- és az Ásványrárói-ágrendszerek összes ágában megtörténtek a felmérések.
Cikolaszigeti-ágrendszer
Ebben az ágrendszerben 4 mintahelyet lett kijelölve (1. ábra), ebből 3 a hullámtéri főágakban van (C, D és L). C-vel a Forrásos-ág nagyobbik része került lefedésre. Ezen a szakaszon az ág meglehetősen keskeny, a meder mély, a partok általában meredekek, a víz meglehetősen gyorsfolyású. A partot főleg bozótos borítja, amely árnyékoló hatásával úgy-ahogy pótolja a leirtott erdőt (a vízi-vízparti mohák számára fontos a levegő magasabb páratartalma). A hullámtéri főág mentén itt a leghasonlóbbak a körülmények az elterelés előttiekhez. A Görbe Duna felső szakasza (D ág) jóval szélesebb, a meder a jobb parton sekély. A víz folyása ezért sokkal lassabb. A partot mindkét oldalon idősebb erdő borítja. Az L gyűjtőhely a másik főágban található. Ez az ág még a Görbe Dunánál is szélesebb, nyíltabb. Bár a bal part meglehetősen zátonyos, a jelölt helyen fekvő kis sziget partja meredek, alatta a legszárazabb időben, 1994-95-ben is volt víz. 2006-tól az utóbbi két hely (Cik-D, Cik-L) vizsgálata fel lett függesztve a csökkentett költségvetés miatt. A negyedik gyűjtőhely (N) egy oldalág, melynek fenekén a hosszú száraz periódus alatt csak kisebb tavacskákban volt víz. Az ág nem túl széles. 1995-ben az ág teljes hosszában nagyon lassan folyt a víz, de később kinyitottak egy csatornát, ami az ág közepe táján beömlő vizével nagyobb vízsebességet eredményezett. A vizsgált partszakasz egy része nagyon meredek, másik része enyhébben lejt.
Ásványrárói-ágrendszer
A Dunaremete felől befolyó hullámtéri főág szűk, meredek partok között folyik viszonylag gyorsan egy darabon. A Z11-es zárás fölött az ág kiszélesedik és a víztömeg kettéoszlik. A lassú folyású víz jobb oldali partján van a h-val jelölt gyűjtőhelyünk. Ennek az ágnak tehát még direkt vízellátása van, ellentétben az ásványrárói másik mintavételi helyünkkel (m), amely a Z12-es zárás alatt átszivárgó vizet kapja. A jobb part nagyon meredek és főleg nyarakból álló erdő árnyékolja be, de az ág széles, ezért a víz folyása alig észlelhető (2. ábra).
Mohamonitorozás állandó mintanégyzetekben
A négyzetek mohavegetációját a klasszikus Braun-Blanquet módszerrel lettek vizsgálva. Mintavétel évente egy alkalommal történt, ősszel. Az AD értékek a későbbi matematikai statisztikai vizsgálatok kedvéért a következőképpen transzformálódtak: + = 1; + -- 1 = 2; 1 = 3; 1 -- 2 = 4; 2 = 5; 2 -- 3 = 6; 3 = 7; 3 -- 4 = 8; 4 = 9; 4 -- 5 = 10; 5 = 11. Az 1991-92-es vizsgálatokat felhasználva állandó mintavételi négyzetek vannak kijelölve 1994 tavaszán az Öreg Duna partján. Olyan hely került kiválasztásra, ahol mindhárom szint (A-szint: kisvízi vízszint környéke; az év jelentős részében víz alatt; B-szint: a középvízszint locsolási zónája, az év jelentős részében közvetlenül hat rá a víz, itt a legfejlettebb a vízi-vízparti mohavegetáció; C-szint: magas vízálláskor kerül víz alá, tehát az év viszonylag kis részében hat rá közvetlenül a víz) jól fejlett és jellemző a gyorsfolyású Duna-szakaszra. A Cikolaszigeti Nyáras-sziget csúcsára egy transzekt lett telepítve (3. ábra), tehát egymással érintkező felvételi négyzetek sorát a gát teteji szederbozót alól kezdve az 1994-ben tapasztalt vízszintig. A transzektek 2 méter szélesek és 1 m hosszú felvételi négyzetekből álltak. A fenékküszöb egyezmény óta a vegetációs időszakban a legalsó (11-es számú) négyzet teljes egészében víz alatt volt, míg a felette levő (10-es számú) négyzet időnként részben szárazra került. 2002-től kezdve azonban a 10-es négyzet teljesen, míg a 11-es négyzet is hol részben, hol teljesen kint volt a vízből. Az Ásványrárói és Medvei transzektek helyét a Cikolaszigetivel megegyező szempontok alapján kerültek kiválasztásra 1998-ban (3. ábra). A három transzekt a szigetközi Öreg-Duna három különböző szakaszát jellemzi. Cikolaszigetnél az elterelés által érintett szakaszt tanulmányozhatjuk, ahol azóta az eredeti vízhozam törtrésze folyik. Medvénél az eredeti, elterelés előtti állapot uralkodik ma is, míg az Ásványrárói transzekt azon a szakaszon van, ahol a szapi torkolat visszaduzzasztó hatása jelentkezik. Itt az erőmű működésétől függően naponta többször is folyhat visszafelé a víz.
